Élménybeszámolók
Itt add meg az alcímet

2018/19-es tanév

2018. nyarán három kollégánk a következő nyelvi képzésen, ill. továbbképzésen vehetett részt Dél-Angliában:

Kristyák Adrienn - Drama Techniques for the English Classroom, Pilgrims, Canterbury

Lang Erika - English for Effective Communication, The Lake School of English, Oxford

Liptai Réka - Diversity in Education: Teaching Intercultural and Communication Skills, York Associates, York

Lang Erika: Oxfordi élmények

2018. nyarán egy roppant intenzív, inspiráló és hasznos két hetes időszakot tölthettem el Oxfordban az Erasmus+ programnak köszönhetően.

A képzés előtti hétvégét londoni városnézéssel ütöttem el, így gyorsan ráhangolódhattam az angol nyelvre. (És az, hogy túléltem egy Ryanair-sztrájkkal terhelt repülőutazást és a két napot egyedül Londonban, megfelelő önbizalmat adott a következőkre.) A brit fővárosban pedig olyan helyekre is eljutottam most, ahová egyébként (csoporttal közlekedve) eddig még nem.

Oxfordba vasárnap este érkeztem, nem túl későn, de ahhoz már elég későn, hogy a busz csak óránként járjon abba a közeli kertvárosba, ahol a szállásom volt. Így taxizni voltam kénytelen - mint utólag kiderült, a fekete, tipikus angol taxikat érdemes elkerülni, ha nem akarod a dupláját fizetni a valós tarifának. De a szálláson már csak jó meglepetések értek: a vendéglátó család rendkívül kedves volt, a szobám gyönyörű, Mandy, a szállásadónő "roast dinner"-rel (tipikusan vasárnap fogyasztott angol vacsora) várt. A házban körbevezettek, és ami különösen mély benyomást tett rám, hogy a szobámban várt egy vadiúj szennyeszsák, mivel a mosást is a háziak intézték. A kurzus mellett pedig egy további angol nyelvi képzést is kaptam azáltal, hogy a szállásadónő minden este egy-két órát beszélgetett velem. Nagyon tetszett még, hogy a két hét során végig igyekezett jellegzetes angol ételeket főzni, és mivel teljesen rákattantam a teaházi cream tea - fekete tea tejjel, scone (sütemény), megkenve clotted cream-mel (nagyon sűrű tejszín) és eperdzsemmel - fogyasztására, utolsó este még azt is elkészítette nekem.

Hétfőn reggel egy rövid eligazítással (amin az iskola vezetője beszélt, és örömmel konstatáltam, hogy mindent értek) megkezdődött a nyelvi képzés a Lake School of English-nél, a kurzus címe pedig English for Effective Communication volt. A képzés tematikája, a módszerek, a játékos feladatok és a tanárunk is (Sharlene Mataru, egy perui és kínai gyökerekkel, gyönyörű kiejtéssel és remek tanítási érzékkel rendelkező fiatal angol nő) kifogástalannak bizonyult. Mivel én nem vagyok angol nyelvtanár, a feladatokat, a módszertant nem tudtam egyből hasznosítani, de kellő adaptálás után nagyon sok mindent használok a mai napig a tantárgyam tanítása során. Sharlene egy nagyszerű könyvet is írt angol szólások témában, amit megvásároltam, és mivel azonnal használható, fénymásolható gyakorlatok vannak benne, a tanári kar azóta is szívesen alkalmazza.

A csoportunk is szerencsés összetételű volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ugyan a kilenc fős csapatból öten magyarok voltunk, de megbeszéltük, hogy csak angol nyelven kommunikálunk, és tartottuk is magunkat ehhez. (Csak utolsó este "bűnöztünk" egy búcsú pub-ozás keretében.) Csapatunk szerves részét képezték még: egy japán nyelvtanárnő, egy libanoni nyelvtanár és egy lengyel tanárnő. Délutánonként és hétvégén rendszerint kisebb, 2-5 fős csoportokban róttuk a várost, és vettünk részt különféle kulturális és egyéb programokon, ezáltal is fejlesztve nyelvtudásunkat. A képző iskola is biztosított programokat, ezek egy része benne foglaltatott a kurzusdíjban, a hétvégi programok pedig fizetősek voltak. A képzés második napján du. egy - iskolai idegenvezetőnknek köszönhetően igen szórakoztató és informatív - városnézésen vehettünk részt, a hét folyamán pedig még a Christ Church College-ot látogattuk meg közösen.

Ezen kívül a két hét során számtalan inspiráló, érdekes, vagy egyszerűen csak tökéletes kikapcsolódást nyújtó programon vettem részt. Oxfordban visszajáró vendég és vásárló lettem Anglia legnagyobb (és biztos a legszebb) könyvesboltjában, a Blackwell-ben.

Ellátogattam az egyetem botanikus kertjébe, megtekintettem a Tolkien kiállítást a Bodleian Library-ben, és végigjártam a meglepően szép épületben helyet kapó és igen érdekes kiállítással bíró Natural History Museumot.

Jártam három College-ban is: a Christ Church-öt a Harry Potter forgatás (és talán a látványos ebédlő, és az egykor itt tanító Lewis Caroll) miatt lepi el a turisták hada, de ennek ellenére mindenképp megtekintésre érdemes. A Magdalen College gyönyörű, fehér rózsákkal befuttatott kerengőjével mintha Csipkerózsika meséjéből jött volna elő, a Balliol College-nak pedig szintén jó kis ebédlője és fantasztikusan szép kertje van.

Hétvégén jártam a Cotswolds-ben is, ez egy Oxford melletti terület, amelyet gyakran a "tipikus angol vidék"-ként jellemeznek, benne mézszínű kőzetből épített házikókkal és töménytelen virággal.

Másnap Shakespeare születési helyét, Stratford-upon-Avont jártam be elejétől a végéig, az íróhoz köthető öt házból hármat végiglátogatva. A leghangulatosabb Anne Hathaway szülőháza volt, ami egy félórás sétára van a központtól, ezért jóval kevesebben látogatják. Már másodszor jártam a városkában, de ugyanolyan lenyűgöző volt, mint elsőre. Délután még egy hajózás is belefért az Avon-on.

Persze a számtalan pub végiglátogatása sem maradhatott ki (a teljesség igénye nélkül): The Head of the River a Temze partján, The Eagle and Child, ami az Inklings ("Tintácskák") írói csoport törzshelye volt (Tolkien, C. S. Lewis), a Red Lion, az egyik legnépszerűbb és legnagyobb, és a Turf - ez az a kocsma, ahol nem kapták rajta Bill Clintont füvezésen.

Felmásztunk az egyetemi templom tornyába is, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész városra és Oxford ikonikus épületére, a Radcliff Camerára.

Egyik tanítási nap délutánján kisétáltam Port Meadow-ba is, ahol az oxfordiak pihenik ki az aznapi munkát. Ez egy nagy mező az Oxford Canal partján, ahol számtalan háziállat (ló, tehén) mászkál szabadon, és sokféle madarat látni (több, mint tíz madárfajt számoltam, a vadludaktól - akikkel együtt úsztak a helyiek - a szürke gémig volt ott minden), sokan csónakáznak, hajóznak, fürdenek, vagy csak sétálgatnak az állatok között.

Hazautazás előtti napon pedig a szépséges Blenheim kastélyt és parkját látogattuk meg az iskola szervezésében.

És mindezek mellett már egyszerűen az is nagyszerű élmény volt, hogy két hétig egy ilyen gyönyörű kisvárosban élhettem, mint Oxford.

 Kristyák Adrienn:  Vándorlás Canterbury-be

Össze kéne foglalnom tömören azt a sok élményt, ami ezalatt az utazás alatt ért. Nem könnyű hisz a vidám hangulatú magas színvonalú továbbképzés mellett alkalmam nyilt kicsit megnézni
néhány nevezetességet is .
A Pilgrims által nagyon alaposan megszervezett gyönyörű környezetben lehettem. A közlekedést mindenki maga szervezte. Ki repülővel és vonattal ki repülővel és busszal ki pedig repülővel és taxival érkezett meg. Ha valaki talált útitársakat a taxihoz telekocsi jelleggel (pl. 6 fő egy taxiban)
nagyon gyorsan és egész olcsón lehetett utazni. Én vonattal(High Speed Train) retúr jegyet véve majd sétálva érkeztem meg a varázslatos ´University of Kent´ területére. A park gyönyörű volt bár a 35 fokos hőség kicsit kiszárította a gyepet. Az épületek modernek jól felszereltek voltak. A
szállások többfélék. Volt egyszemélyes és hatszemélyes is. Én az egyszemélyes szobát választottam, mert úgy gondoltam itt tudok az oktatás mellett megfelelő módon pihenni is. Minden szobában wifi kapcsolat volt. Minden nap takarították a szobát és feltöltötték teával, kávéval. A szállás mellé a campus ebédlőjében ingyenes reggeli járt. Itt nemzetközi konyha volt Mindenből lehetett venni. A további étkezéseket magam intéztem.
Minden képzéscsoportnak volt külön campusa. Pl mi akik drámatechnikákat tanultunk egy csendes különálló részben tanultunk. Oktatónk Peter Dyler volt. Rengeteg nyelvórákon
drámafoglalkozásokon jól használható játékot mutatott be, egy jól felépített két hetes képzés keretén belül. A csoport összetétele nagyon vegyes korú és nemzetiségű emberekből
állt össze. Mi magyarok négyen vettünk részt és mindenki Erasmus + KA pályázat elnyerése után jöhetett. A csoportban a spanyol kollégák közül voltak Erasmus + pályázok és olyanok is
akik saját maguk fizették a képzést. Meglepődtem, hogy Japánból, Németországból, Franciaország, Olaszországból, Szerbiából és Afrikából is jöttek.
Minden nap 9-kor kezdtünk és ebédszünettel együtt kora délután
végeztünk az órákkal. Ismételtünk néhány előző napi játékot kaptunk érdekes házi feladatokat is. Nem volt semmi kötelező csak ajánlott . Sokat nevettünk. Peter az oktatónk mindig figyelt a visszajelzéseinkre
Délután fakultatív előadásokon, kirándulásokon lehetett részt venni. Számomra a Skót est volt a legvidámabb. Itt kicsit táncoltunk énekeltünk is. Részt vettünk hajótúrán is. Voltak, akik
idegenvezetéssel nézték meg a várost én magam fedeztem inkább fel. Canterbury-ben található több nevezetesség is, de bevásárlóközpontok és több jó kihagyhatatlan ´PUB´ is.
Miután hamar összebarátkoztam egy francia két spanyol és egy német kollégával együtt
is elmentünk kirándulni egy közeli Chilham nevű kisvárosba megnézni egy régi iskolát
illetve a tengerpartra busszal, ami igen közel van. Láthattam a klasszikus apályt is.
Elmentem Londonba is megnézni a bringás felvonulást is. A magyar kollégákkal
megbeszéltünk, hogy néha együtt is jó, de nyelvet gyakorolni és tanulni jöttünk tehát nem
jártuk sokat össze illetve mindig angolul beszéltünk. A csoport csinált közös programokat
is. Mivel nők férfiak idősek fiatalok vegyesen voltunk nagyon jó csoport jött össze.
Mindenki nyitott vidám és kedves volt.
A hazaút sajnos a különböző balesetek illetve a légitársaságok problémái miatt kicsit nehézkes volt, de mivel tartalékoltam erre ez is gyorsan megoldható volt.
Mindent egybevetve remek út volt és csak ajánlani tudom.

Liptai Réka: Interkulturális készségek tréning, York Associates, York, Egyesült Királyság

A képzésre 2018 augusztus 6-17 (10 tréningnap) között került sor York városában az Egyesült Királyságban, és egy életreszóló élményt nyújtott, arra ösztökélve engem, hogy az ott megszerzett ismereteket minél szélesebb körben továbbadjam.

A pályázati folyamat során is sokat tanultam arról, mennyi adatra és pontos információra van szükség ahhoz, hogy a pályázatot egyáltalán be tudjuk nyújtani, a koordinátor kollégám felkészültsége és lelkesedése nélkül sokkal nehezebb lett volna.

Amikor megtudtuk, hogy sikeres lett a pályázatunk nagyon boldog voltam, ugyanakkor máris neki kellett állni az út szervezésének. Tudtam, hogy minél később veszem meg a repülőjegyet, annál drágább lesz, de nagyon sokat kellett keresgélni, hogy mi az olcsóbb. York városa egy gyöngyszem Angliában, de az odavezető út elég göröngyös, ugyanis nincs repülőtere, közvetlen járat vagy Manchesterbe, vagy Leedsbe vagy Londonba van, onnan vonattal lehet a várost megközelíteni. Összesítve az utazási költségeket, a legolcsóbbnak egy manchesteri repülőút és onnan egy vonatozást tűnt, és mivel az interneten mindent le lehet foglalni, mind a repülőjegyet, mind a vonatjegyet meg is vásároltam (előre vásárlás olcsóbb).

A kiutazás kisebb bonyodalmakkal (Ryan Air sztrájk, késés) de végül sikeresen megoldódott, a fogadó család nagy szeretettel várt. A vonatállomásról kis városbemutatással jutottunk el hozzájuk, egy gyönyörűen berendezett kis szoba várt, internet eléréssel, TV-vel, teljes kényelemmel. Előre izgultam az angol konyha hírhedt finomságai miatt, de semmi okom nem volt panaszra, a háziasszonyom nagyon finom vacsorákat főzött, reggelire pedig magam válogathattam a sok finomságból, ami a hűtőben volt.

Hétfőn reggel a háziasszonyom még kocsival bevitt a képzőközpontba, de másnap már buszbérlettel buszra szálltam, gyalog elég bonyolult és hosszú út lett volna. A képzőközpont munkatársai rendkívül kedvesek és szolgálatkészek voltak, bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk. Minden reggel finom kekszek és innivalók vártak ránk, mindenki a maga kedvencét (kávé, tea) készíthette el. A csoport összetétele a két hét során alig változott, az első héten hatan voltunk, a második héten már csak négyen maradtunk (amit én személy szerint nagyon sajnálok, mert rendkívül kedves, értelmes emberekkel ismerkedtünk össze). A csoportban volt egy német hölgy, két olasz hölgy, egy lengyel hölgy és egy magyar hölgy rajtam kívül, a második hétre az egyik olasz hölgy és a lengyel hölgy távozott. Természetesen a kapcsolat megmaradt, a mai napig írunk egymásnak.

A trénerünk egy idősebb úriember volt, William Roche. Annyi történettel, személyes tapasztalattal gazdagította a tananyagot, hogy nem bírtam csodálkozni, hogy emlékszik ilyen jól a nevekre, helyekre, dátumokra. Az első pár nap az alapozásról szólt, a csapatnak össze kellett szokni, hogy olyan témákat is el tudjunk mondani egymásnak, amit egyébként nem nagyon osztanánk meg idegenekkel. Mind a trénerünk, mind a képző intézmény profi módon segítette elő azt, hogy a hat egymás számára idegen emberből pár nap alatt egy összetartó és egymást elfogadó, támogató és segítő csoport legyen. Csak bizalmi légkörben tudtak a csoport tagjai őszintén megnyílni egymás előtt, és saját tapasztalataikat elmesélni más kultúrák kapcsán. Nagyon érdekes volt például az olasz hölgyeket hallgatni a roma származású diákjaikkal kapcsolatos problémájukról, sok esetben mintha csak a saját tanár kollégáim tapasztalatait hallottam volna vissza. A trénerünk rendkívül okosan irányította a beszélgetéseinket, sőt olyan vendégeket hívott a csoportba, akik rendkívül autentikusan tudtak az adott népcsoportról beszélni. Első héten például egy olyan angol hölgy látogatott meg minket, aki a Yorkban és York környékén élő roma közösségeket látogatja naponta, próbál segítséget nyújtani nekik és kapcsot biztosítani a közösség és az önkormányzat emberei között.

Amikor a német hölgy mesélt a saját iskolájáról (középiskola Németország délnyugati részén), kiderült, hogy mennyire fel tudja fújni a média a migráns kérdést, hiszen nagyon sok muszlim bevándorló él azon a környéken és mégsincsenek komoly problémák. Természetesen vannak súrlódások a kultúrák között, egy ilyen praktikus esetet mesélt el a német hölgy a testnevelés órák kapcsán, hiszen a muszlim nők nem vetkőzhetnek le idegenek előtt. Az egész csoport együtt gondolkozott azon, hogy ezt hogyan lehetne megoldani úgy, hogy mindkét fél számára elfogadható megoldás legyen. A trénerünk még egy muszlim tanárt is meghívott a második héten, aki a muszlimról beszélt nekünk és rengeteg izgalmas kérdésre válaszolt. Még arra is lehetőséget biztosított, hogy meglátogassunk egy mecsetet, amikor éppen imádkoznak. A mecset is és az ott látottak is igen tanulságosak voltak.

Összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem és nagyon sokat tanultam a képzés során. Ugyan elfáradtam a folyamatos angol kommunikációban, mégis feltöltődve és tervekkel jöttem haza, amiből már egy pár dolgot meg is valósítottam, hiszen a IATEFL konferencián Budapesten volt lehetőségem egy szemináriumot tartani, és az Erasmus+ programban tapasztaltakat és tanultakat továbbadni, illetve október folyamán az iskolában tanító kollégáknak is tartottam egy szemináriumot ugyanebben a témában. További terveim között szerepel egyrészt ennek a tudásnak a folyamatos és ismételt továbbadása másoknak, illetve a yorki képzőintézménnyel további partnerkapcsolatok kialakítása.

Erasmus+ 2019. nyár

"Határainkon túl"

Krúdysok Erasmus+ továbbképzéseken 2019. nyarán

2019. nyarán a Krúdy Gyula Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola hat pedagógusa ismét részt vett az Erasmus+ programban, melynek során igen magas színvonalú módszertani és nyelvi képzéseket végeztek el az Egyesült Királyság és Írország területén.

Már hat mobilitás zajlott le sikeresen:

Erdei Éva - Exeter, Better English for Teachers

Balazsin Mónika - Cambridge, Language Improvement for Teachers

Aulechla Anna - Oxford, Modern British Culture

Kristyák Adrienn - Dublin, Using Technology in the Classroom

Lang Erika - Edinburgh, Content and Language Integrated Learning

Liptai Réka - Portsmouth, Collaborative Learning

Erdei Éva: Álom Exeterben

2019. június 30-tól vettem részt egy kéthetes kurzuson, amit az International Projects Centre szervezett Devon megye csodaszép városában, Exeterben.

Feszült izgalommal indultam útnak, hiszen először utaztam Angliába, és egyedül is először utaztam ilyen nagy távolságra. Minden percét élveztem, hiszen már menet közben is gyakorolhattam az angol nyelvet.

A kurzusom címe: Better English for Teachers, melyen öten vettünk részt, két spanyol, egy olasz és két magyar pedagógus. Hamar összebarátkoztunk a csoporttársakkal. Ehhez nagy segítség volt, hogy egész nap olyan feladatokat oldottunk meg, amelyeknél felváltva kellett dolgoznunk egymással. A csoportvezető tanárunk, Zita Makins volt, aki minden nap alaposan felkészülve vezetett bennünket az angol nyelvtan rejtelmeibe. A két hét alatt ötször volt óránk Philippa Day-jel, aki a szókincsünket fejlesztette változatos feladataival. Mindkét pedagógus empatikus személyisége segített bennünket odáig, hogy bátran, magabiztosan tudtunk megszólalni. Igen magas színvonalú oktatást kaptunk. A tanfolyam során a nyelvi ismeretek elsajátítása mellett megismerkedhettünk az angol oktatási rendszerrel.

Az iskola légköre barátságos, mindenki nagyon érdeklődő és segítőkész volt. Az órák közötti szünetekben finomságokkal kedveskedtek, mindig volt tea, kávé és tej és különféle kekszek. Pihenni, beszélgetni, ebédelni az iskola épülete előtti gyönyörű parkban tudtunk.

Az első nap tettünk egy városnéző sétát Roger Watsonnal. Ő volt a mi programfelelősünk. Vele voltunk az iskola szervezésében a Dartmoor-i Nemzeti Parkban, Észak Cornwall-ban és Sidmouthban is. Egy szabad napunk volt, amikor saját szervezésben elmentünk Exmouthba, a tengerhez.

A szállásom egy csodálatos családnál volt. Itt többen is laktunk, szlovák, olasz és magyar lakótársaim voltak. A háziasszonyunk, Sue volt, aki minden nap nagyon változatos, finom ételekkel várt bennünket. Nagyon családiasan teltek a vacsorák, felszabadultan beszélgettünk, gyakoroltuk a nyelvet. Reggelente kis csomagot kaptunk, amelyben házi kenyérből készült szendvics, sütemény, gyümölcs és víz volt. Sue nagyon odafigyelt arra, hogy mindenkinek a kedvében járjon. Az egész ház légköre nagyon meleg, vendégszerető, kényelmes, szép szobákban laktunk, teljes mértékben tudtunk pihenni.

Úgy érzem, hogy minden tekintetben hasznos volt ez a két hét. Sokat tanultam, fejlődtem, magabiztosabb lettem. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, olyan barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Mindenképpen szeretnék visszatérni!

Balazsin Mónika: Angol nyelvtanfolyam Cambridge-ben


A budapesti Krúdy Gyula Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanári csapatának tagjaként, 2019. július 14-27. között vehettem részt az Erasmus+ mobilitási projektben. A Bell Teacher Campus által meghirdetett képzésen két hetet töltöttem Cambridge-ben, a nagy múltú egyetemi városban. Egy angol nyelvi kurzusra jelentkeztem, amelynek címe Language Improvement for Teachers volt. Azért esett erre a kurzusra a választásom, mert nem vagyok angoltanár, viszont munkám során folyamatosan szükségem van az angol nyelvre, - elsősorban anyanyelvi kollégámmal történő kommunikációhoz - úgy gondoltam, nyelvi környezetben tudom leghatékonyabban fejleszteni angol nyelvtudásomat.

A képzés előtt kolléganőimmel 2 napot töltöttem Londonban, ahol igyekeztünk minél több ismert látnivalót feltérképezni.

Nagy elvárásokkal és izgalommal érkeztem Cambridge-be. Nem csalódtam, a Bell által szervezett képzés, a közösségi és kulturális programok, valamint a helyszín, a Homerton College is magas színvonalúak voltak.

Már vasárnap este alkalmunk nyílt ismerkedésre, mivel közös vacsorán vettünk részt. A résztvevők túlnyomó többsége angoltanár volt, de mindenki különböző nyelvi szinten beszélt. 17 országból, kb. nyolcvanan érkeztünk Cambridge-be. A campuszon egymással párhuzamosan 8 kurzus futott.

A tanfolyam minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Nyolcan kerültünk egy csoportba, többségük óvónő és tanítónő, rajtam kívül egy általános iskolai tanár volt. Csoporttársaim Lengyelországból, Szlovákiából és Svájcból érkeztek. A tanórák minden hétköznap 9:15-tól 15:30-ig tartottak, amit közösségi programok követtek. A kurzusokat jól képzett tanárok vezették. A mi tanárunk, Brian változatos módszereket használt a tanítás során. Főleg párban és kisebb csoportokban dolgoztunk. A kiscsoportos foglalkozások jó lehetőséget adtak arra, hogy a nyelvet gyakoroljam. A tanórák nagyon jól felépítettek voltak, mindegyik egy-egy téma köré csoportosult. A témának megfelelően beszélgettünk, ki kellett fejteni véleményünket, amit végül a többiekkel is ismertettünk. A kapott szövegekhez tartozó nyelvtani részt is átvettük. Az óra végén gyakran játszottunk, pl memóriajátékok, ige és melléknév vonzatok torpedóval. Kedvenc játékom a relaxációval egybekötött pszichológiai analízis volt.

Délutánonként lehetőségünk volt módszertani workshopokon, előadásokon is részt venni. A szervező csapat minden estére újabb kulturális lehetőségekkel állt elő. Cambridge-i városnézés, múzeumlátogatás, élő-Shakespeare színház, punting, látogatás a cambridge-i egyetem könyvesboltjában, tánc és sport, élő koncert, botanikus, pub stb. A hétvégén Londonba utazhattunk, megtekintettük Grantchestert. Felkerestük Ely gyönyörű középkori katedrálisát és Oliver Cromwell szülőházát.

A Cambridge-ben eltöltött két hét nagyon élménydús volt. A gyönyörű környezetben nem volt alkalmam unatkozni a jól szervezett és változatos programoknak köszönhetően. Mivel éjjel-nappal angolul beszéltünk, ezért a tanfolyam lehetővé tette az intenzív nyelvfejlődést, rengeteget tanultunk egymástól is, megismerhettem más országok oktatási rendszerét.

Liptai Réka: Kooperatív tanulási technikák, Meridian School of English, Portsmouth, Egyesült királyság

A képzésre 2019 augusztus 19-23 (5 tréningnap) között került sor Portsmouth városában az Egyesült Királyságban, és egy életreszóló élményt nyújtott, arra ösztökélve engem, hogy sokkal határozottabban képviseljem az érdekeimet a jövőben.

A pályázati folyamat során meglepődve tapasztaltam, hogy az előző év pályázatától eltérően itt nem sokat foglalkozott a képzőintézmény az adatokkal és az információk átadásával. Először meg is lepődtem és meg is ijedtem, de aztán koordinátor kollégám segítségével sikerült kapcsolatba lépni a szervező intézménnyel és egy kicsivel több információt kapni mind a képzésről, mind pedig a szállásról.

Amikor megtudtuk, hogy ismét sikeres lett a pályázatunk nagyon boldog voltam, ugyanakkor máris neki kellett állni az út szervezésének. Sokat kellett keresgélni, hogy a legolcsóbb utazási módot megtaláljam, inkább többet vonatoztam, de így sokat spóroltam a repülőjegyen. Portsmouth városának nincs repülőtere, közvetlen járat Londonba van, onnan vonattal lehet a várost megközelíteni. Összesítve az utazási költségeket, a legolcsóbbnak egy London Stansted repülőút és onnan egy vonatozást tűnt, és mivel az interneten mindent le lehet foglalni, mind a repülőjegyet, mind a vonatjegyet meg is vásároltam (előre vásárlás olcsóbb).

A befogadó intézmény nagyon későn küldött egy excel táblázatot, amit ki kellett töltenem, de semmilyen további információt sem a képzőintézményről, sem a városról. A befogadó család elérhetőségét is alig két héttel az indulás előtt kaptam meg, úgy, hogy többször kellett a képzőintézménynek emailt küldeni, különböző személyeknek. Ez elég zavaró és ijesztő volt, hiszen az előző intézmény hihetetlen profizmusról tett tanubizonyságot már az előkészületek során is. Lehet, hogy így el is lettem kényeztetve, de hasonló folyamatokat vártam most is, így meglepett ez a fajta hozzáállás a szervező intézmény részéről.

Az internet segítségével további információkat gyűjtöttem a városról, a környékről, hogy milyen érdekességek és látványosságok vannak városon belül és kívül, amiket érdemes megnézni. A befogadó egyedülálló úrral is felvettem a kapcsolatot, röviden bemutatkoztunk egymásnak, egyeztettük, hogy mikor és hol találkozunk először.

A kiutazás minden gond nélkül lezajlott, kényelmesen eljutottam Portsmouthba, ahol a befogadó úrral is megtörtént az első találkozás. A vonatállomásról kis buszos városbemutatással jutottunk el hozzájuk, egy gyönyörűen berendezett kis szoba várt, internet eléréssel, TV-vel, teljes kényelemmel. Előző évben már megtapasztaltam, hogy az angol konyha már rég nem szolgál rá hírhedt nevére, ez alatt az egy hét alatt is megerősödött ez a meggyőződésem. A vendéglátóm rögtön az elején egyeztetett velem, hogy mik azok az ételek, amiket nem szívesen fogyasztok, és minden estére nagyon finom vacsorával várt. Így aztán a szállásról és a szállásadómról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, bárkinek nagyon ajánlom.

Hétfőn reggel a házigazdám tömegközlekedés igénybevételével elkísért a képzőközpontba, ahol egy ideig senki sem foglalkozott velem. Több, mint egy fél óra várakozás után derült ki, hogy egy hat fős lengyel tanárokból álló csoporttal vagyok együtt, akik egy teljesen más típusú CLIL képzésre jöttek, mindegyikük angol nyelvtanárként. Nem sok pozitívumot tudok elmondani a képzőintézmény munkatársairól. A tanárunk egy nagyon idős úriember volt, aki rendkívül tapasztalt volt az angol nyelv oktatásában, még tankönyveket is szerkesztett különböző országokban. Arra azonban nem volt felkészülve, hogy már képzett angol nyelvtanárokkal találkozik a csoportban, akik nem azért jöttek, hogy nyelvi képzésen vegyenek részt, hanem a lengyel kollégák egy CLIL képzésre én pedig egy Collaborative Learnig Techniques képzésre jelentkeztünk. Ezzel együtt láttam néhány új alkalmazást, amit majd tudok alkalmazni az angol nyelv tanításában. A képzés szervezésében is akadtak problémák, hiszen egy olyan épületben tartották a képzést, amely a Portsmouth Egyetemhez és nem a képzőintézményhez tartozott. Ennek eredményeként például a képzést vezető úriembernek nem volt hozzáférése az internethez, mindent papír alapon kellett csinálni, aminek a csúcspontja az volt, amikor egy olyan feladatot kellett csoportosan megoldani, amiben az internet segítségével kellett információt szerezni. Ezeket az úgynevezett WebQuest-eket is papír alapon kaptuk meg.

A képzés rövidsége miatt az a tény, hogy elégedetlenségemet csak szerdán jeleztem a képzőintézmény felé, szinte semmit nem segített az utolsó két nap tematikájában. A képzésen kapott minimális információ a kooperatív tanulási technikák tekintetében arra ösztönöz, hogy további irodalmat keressek ezzel kapcsolatban. Megtapasztaltam, hogy kell hivatalos panaszt benyújtani, illetve megfigyelhettem, hogy milyen panaszkezelési eljárásai vannak ennek a képzőintézménynek, hogyan kezelik a panaszokat. Mindenképpen pozitív, hogy a hat lengyel kolléganőből kettővel továbbra is tartjuk a kapcsolatot, egy olyan együttműködési elképzelés is felmerült, hogy a két iskolában a gyerekek legyenek egymásnak levelezőtársai.

Összességében azt tudom elmondani, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem és nagyon sokat tanultam a képzés során. Ugyan elfáradtam a folyamatos angol kommunikációban, mégis feltöltődve és tervekkel jöttem haza, amiből már egy pár dolgot meg is valósítottam, hiszen az iskolai belső továbbképzésen volt lehetőségem egy előadást tartani, és az Erasmus+ programban tapasztaltakat és tanultakat továbbadni, és felhívni a kollégáim figyelmét, hogy mennyire fontos időben jelezni, ha a képzés nem felel meg az elvárásoknak. További terveim között szerepel egyrészt ennek a tudásnak a folyamatos és ismételt továbbadása másoknak, illetve ismereteim további bővítése ebben a témában.


Lang Erika: Skócia, Edinborough, új barátok és CLIL módszertan 

2019. nyarán ismét részt vehettem egy angol nyelvű mobilitáson az Erasmus+ programnak köszönhetően. Választásom Skóciára és azon belül az Edinburgh School of English-re esett, ahol a CLIL (Content and Language Integrated Learning) képzést végeztem el.

Idén is korábban indultam, és így három napon keresztül ismerkedhettem a skót kultúrával, a felfölddel és Skye szigetével - amit barátok leírásából ismertem csak eddig, és ami úgy lett beharangozva számomra, hogy a világ legszebb helye. Kicsit fenntartással fogadtam ezt az állítást, de az ott töltött nap végére tapasztaltam, hogy ez a kicsi sziget annyira sokszínű és annyi fantasztikus látnivalót kínál, hogy csak egyetérteni tudok.

Vasárnap este elfoglaltam a szállást, ami idén is Homestay volt. Nagyon későn tudtam csak elvergődni a helyszínre, mivel Edinburgh-ben augusztusban zajlik a hivatalos és a Fringe nevezetű ellenfesztivál is, és mindkét esemény nagyon sok turistát vonz. Ennek megfelelően alakul a város zsúfoltsága és a tömegközlekedés káoszba fulladása is, de ez igazán nem nagy ár a fesztiválon való részvételért cserébe. A szállásom megfelelő volt, szállásadóm kedves, és közreműködésének eredményeképpen a második hét végére egész jól belejöttem a skót akcentus megértésébe.

A kurzus résztvevőivel már hetekkel előtte felvettük a kapcsolatot, és már akkor körvonalazódott, hogy remek csapat leszünk. Ez be is bizonyosodott, mind szakmailag, mind emberileg sikerült nagyon jó viszonyt kialakítanunk. Már a továbbképzés alatt megállapodtunk abban, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és mivel valamennyien elkötelezettek vagyunk a tanítás iránt, fontosnak tartjuk a szakmai megújulást, szeretünk új módszereket tanulni, a kapcsolattartás reményeink szerint egy öttagú partnerségi kapcsolatban fog megvalósulni.

A továbbképzés a szakmai fejlődéshez tökéletes terepet biztosított, tanáraink felkészültek voltak, nagyon hasznos, gyakorlatorientált képzést kaptunk. Én ugyan nem tanítom angolul a tantárgyamat, de a CLIL módszertan feladatait, - adaptálva saját tantárgyamra - azóta is remekül hasznosítom mindennapi munkám során.

Csoporttársaimmal az iskola szervezte programokon (amelyek közt a skót táncesttől kezdve a város ikonikus pontjainak felfedezésén túl a skót szellemvadászatig minden volt) és saját magunk által kitalált kirándulásokon, kocsmalátogatásokon, a Fringe eseményein is lelkesen vettünk részt.

Az ott eltöltött két és fél hét alapján bátran javaslom tehát a skót kultúra és Edinborough közelebbi megismerését. A város és környéke fantasztikusan szép, a skótok nyitottak és kedvesek, a fesztiválok révén pedig nagyszerű kulturális programokon való részvételre is lehetőségünk nyílik.